|
|
 |
 |
Kovács Anett Nóra fotókiállításának megnyitója
2010-04-06 09:14
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Vendégeink!
Az idő olyan, mint egy folyó: nem lehet rajta végigtekinteni a forrástól a torkolatig.
Vagy inkább az ablakon lefolyó vízcsepphez hasonlít, amely szeszélyes patakként kanyarog lefelé, amerre csak az üveg láthatatlan egyenetlenségei terítik. A jelen az a pont, ahol a gömbölyű vízcsepp éppen van. A jelen mindig csak a pillanat. Ide sűrűsödik a változás: nem lehet tudni, merre kanyarodik majd a csepp, kettéoszlik-e, vagy megáll egy akadály előtt.
A pillanat megfoghatatlan, ahogy a vízcsepp is eltűnik, ha hozzáérünk.
A vers és a fénykép mégis megcélozza a megörökítést, s ha lemásolni nem is sikerül, egy-egy gondolatot, érzést, tárgyat megőriz a papír.
Ha utazik az ember, talán még jobban érzi a pillanatok megismételhetetlenségét.
Tudja, hogy csak egyszer látja életében úgy és olyannak a személyt, a tájat, vagy a virágokat. Érzékszervei is élesebben működnek, hogy minél többet elraktározhasson magában. Megpillantja az emberi arcot, a felhőket alattuk a hegy csúcsával, az épületeket, meghallja a legkisebb szelet, az eső hangját, a délutáni naplemente különleges visszafogott zaját.
A műtermi, vagy portré-fotózás során, az érzékszerveknek még összetettebben kell dolgozniuk. Annie Leibovitz e műfaj hódolóinak a következőket írta: „Olyannak kell látni az embereket amilyenek, amilyennek magukat látják, amilyenek szeretnének lenni. Egyszerre légy szemtanú, barát, bíró, cinkos. És kapd el a pillanatot.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Veszprém Város Önkormányzata nevében nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Kovács Nórát, e gyönyörű képek alkotóját, kedves szüleit, valamennyi családtagját, barátokat és minden kedves vendégünket itt a Városházán.
Nóra bár nem Veszprémben született és életének egy jelentős részét nem itt tölti, mégis eltéphetetlen szálak kötik hozzánk.
A Városháza szívesen és nagy örömmel ad helyet képeinek kiállítására, mert Veszprém a szépet, a jót, az értéket kereső, megtaláló és bemutató emberek otthona és pártfogója.
Kérem, gyönyörködjenek a képekben!
Befejezésül kívánok Kovács Nórának - ha megengedik az Önök nevében is - Áprily Lajostól, egy rövid de nagyon kedves verséből, az „Ámulni még…”-ből idézve további sok-sok tiszta, szép pillanatot, amelyet megörökíthet, és majd bemutathat mindannyiunk örömére.
„ Ámulni még, ameddig még lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyerekkorodban.”
Némedi Lajos az Oktatási és Ifjúsági Bizottság elnöke
|
 |
|
|
|
