|
|
 |
 |
Tükrök Károlyi Zsófi verse
2010-04-06 09:05
Simogatom a cicát, paskolgalom a lovat
sétáltatom a kutyát, csodálom a többi állatot
s szívemet bátor szeretet önti el.
Szívem egy megnyugvás, szívem pihen
szívem beléjük merül, szívem menekül.
Kik űzik?
Féltél-e valaha attól
hogy szeretett dédelgetett macskád
más gazda után néz, s kölykeit rád hagyja, neveld?!
Vagy kutyád, ki városi lakásban szorong veled
s piszkát visszatartva várja
hogy körülményes életed engedélyezze dolgát végezni
s ezt csaholva köszöni meg...
Féltél-e valaha attól, hogy nem tér hozzád vissza
nem vállalja tovább a veled való kényelmetlen együttélést?
Utánad eredt-e már egy cirkuszi ló
mondván hogy elege van a csillogásból
s ha tőled naponta két kockacukorral többet kap, veled marad?
Van-e olyan állat, aki ha gyógyításodra szorult
talpra állása után hátbatámadott?
S magadról, mondd, mi a véleményed?
Károlyfi Zsófia
(1986.)
http://www.poet.hu/vers/38535
|
 |
|
|
|
